Bácsborsód címere

 

Bácsborsód Bács-Kiskun megye déli részén, a jugoszláv határ közelében fekvő település.

Címere: álló, kerek talpú pajzs kék mezejének zöld halmán jobbra néző és jobbra forduló, vörössel fegyverzett, ágaskodó, kettős farkbojtú arany oroszlán lép jobbra. Mellső mancsaival enyhén jobb haránt helyzetben fekete öklelő kopját tart előre, melyen fecskefarkú vörös zászló leng. A kopjára (fejével a zászló felett) balra fordulva sziszegő zöld kígyó tekeredik és ölti fullánkját az oroszlán felé.

A pajzs felső élén vörös bélésű, arany szegélyű és pántozatú, természetes mázú tornasisak fordul szembe, nyakában arany szalagon arany medállal. A sisakon ruta alakú rubinokkal, kerek (páros) smaragdokkal, s tégla formájú zafírokkal ékesített abroncsú, nyitott, ötágú, arany gyöngyöskorona helyezkedik el, sisakdíszül az első, harmadik és ötödik ágából egy-egy zöldellő tölgyfa növekszik.

A foszlányok jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.

Bácsborsód címere beszélő címer (tessera loquens), amelyben a kék mező a természeti adottságokra, az évi napfényes órák magas számára és a lakosság békés, békeszerető voltára utal. A zöld domb a táj viruló termékenységét, a terület ősidőktől számítható lakottságát, s az egykori fontos közlekedési szerepét (itt haladt át az ún. sóút vagy másképpen „via Kaliz") jeleníti meg, s arra is emlékeztet, hogy a települést először említő peres irat szerint a fennforgó ügyben e földre kellett esküt tenni (iurare super terram).

A zászlós kopját tartó arany oroszlánt az itt leghosszabb ideig birtokló, a település érdekében sokat munkálkodó, Cattaro vidékről (1725-ben) ideszármazott, a török idők utáni újratelepítést végbevivő, a községben több szép műemlék jellegű kastélyt emelő, sírkápolnát építő, történelmünkben jeles szerepet játszó Latinovics-család címeréből emeltük át jelezve irántuk érzett nagyrabecsülésünket.

A kopjára tekeredő kígyó egyrészt a Kígyós-patak képi megjelenítése, másrészt a történetiségben az első név szerint ismert birtokosokat, a Becse-Gergely nemzetséghez (női ágon) tartozó Becsei-Töttösöket juttatja eszünkbe, akiknek a címerében (a cölöp helyén) szintén kígyó tekergőzött.

A zászló vörös színe figyelmeztet arra, hogy első említésekor a falut Borsodszentlőrinc (Borsoudzenthleurynch) névvel nevezték meg, azaz temploma Szent Lőrinc vértanú tiszteletére volt szentelve, akit elevenen sütöttek meg, így kivégzésének módját és mártíriumának tényét egyaránt megjeleníti e szín.

A sisak, az újabb idők heroldi gyakorlata szerint mindazoknak emléket állít, akik valaha is - de kiváltképp a két világháborúban - a hazáért hősi halált haltak, a korona pedig a települési autonómia, az önkormányzatiság szimbóluma.

A koronából növekvő három tölgy arra a három, több száz éves tölgyfára vezethető vissza, amelyek lombjai alatt bizonyos hagyomány szerint IV. Béla király is megpihent (amennyiben a község tatárjárás körüli neve valóban Háromfa volt), más hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem talált enyhet alattuk.

A jobb oldali vörössel és arannyal leomló foszlányok a régmúlt idők gazdagságára, a magyar és törtök birtokosoknak, az egyháznak fizetett magas járandóságokra, a kék és ezüst a bal oldalon az ínséges időkre, a tatár és török pusztításra, a sokszoros nádori és királyi eladományozásokra, az elpusztásodásra utal. De mert a jobb oldal az élet (vörös) és a bőség (arany) mázait tartalmazza, egyben a jövőbeli felemelkedésbe vetett hit zálogát is képezi.

 

 

Betegséglexikon